A budapesti Tudományegyetem Földrajzi Intézetének fényképtára

Írta: Gábris Gyula

Lóczy Lajos, mint a földrajz egyetemi tanára, meghatározó szerepet játszott mintegy húsz éven keresztül a magyar geográfia átalakításában. A sok érdeme közül most egyet emelhetünk ki. A budapesti egyetemen szervezett első magyarországi Földrajz Tanszéken valószínűleg Lóczy Lajos alapította meg a fényképtárat. Írásos dokumentumok hiányában feltételezésünk arra alapozható, hogy az első professzor, Hunfalvy János neve nem szerepel a fényképkészítők között. Annál nagyobb számban találhatók Lóczy felvételei, közöttük olyanok, amelyek sokkal előbb készültek, mint hogy egyetemi tanári kinevezését megkapta volna. A Lóczy készítette magyarországi képek Erdély különböző megyéiből (Arad, Alsó-Fehér, Temes), valamint a Dunántúlról (Pest, Somogy, Zala és Veszprém megye) származnak. Külföldi útja során is készített felvételeket: a gyűjteményben találunk képeket a Krím nyugati partjairól, a Kaukázusból, Belgrád, Galambóc és Szendrő városáról, de Kalkutta és a Vezúv 1906-os kitörése is lencsevégre került. Valószínű tehát, hogy saját anyagával alapozta meg az egyetemi gyűjteményt. A fényképtár anyaga mind a felvételek készítőit, mint a képek tematikáját illetően nagyon változatos. Az alapító Lóczyt követően tanítványa, Cholnoky Jenő tett a legtöbbet a gyűjtemény fejlesztéséért, aki részben maga is sokat és jól fényképezett, részben folytatta azt a Lóczy kezdte gyakorlatot, hogy tanártársai, ill. az intézettel jó kapcsolatokat kiépített szakemberek – főképpen geológusok, meteorológusok, – átadott képeivel bővítette a fényképtárat, elsősorban a történelmi Magyarország vármegyéinek nagy értékű különgyűjteményét. A világjáró tudós utazók felvételei pedig távoli tájak természeti képével, lakóinak életével, épített környezetének bemutatásával járultak hozzá a gyűjtemény fejlesztéséhez. Az alábbiakban csak felsorolásszerűen néhány ismertebb név azok közül, akik elősegítették a gyűjtemény gyarapodását: Baktay Ervin, Balogh Ernő, Bandat Horst, Bulla Béla, Cholnoky Jenő, Déchy Mór, Gubányi Károly, Halaváts Gyula, Hopp Ferenc, Kádár László, Keöpe Viktor, Kessler Hubert, Kéz Andor, Liffa Aurél, Ligeti Lajos, Lóczy Lajos, ifj. Lóczy Lajos, Papp Károly, Prinz Gyula, Réthly Antal, Schafarzik Ferenc, Teleki Pál, Tordai Emil, Vadász Elemér, Zichy Jenő, Zólyomi Bálint. A nagyszámú külföldi anyag csak részben eredeti felvétel, jelentős hányada vásárolt képekből áll.

Néhány szót illik ejteni ennek a hatalmas értéket képviselő anyagnak a hányatott sorsáról is. A második világháborúban az ostrom idején, és 1956-ban is komoly károk érték. Láng Sándor, a későbbi tanszékvezető érdeme, hogy a veszteséget leszámítva, a fényképtárat ismét használható állapotba hozta, amelyet Bulla Béla 1952-54-ben, ill. 1962-ben megjelent egyetemi tankönyveiben látható képek is bizonyítanak. A hatvanas években a színes diapozitívok elterjedésével és uralkodóvá válásával kezdődött a régi fényképanyag perifériára szorulása, hiszen oktatási segédletként ettől kezdve már nem használták, muzeális értéket pedig még nem képviselt azok szemében, akik maguk is hozzájárultak gyarapításához. A tanszék 1967-es költözésekor a fényképanyagra sajnos már alig figyeltek, az új helyen kezelhetetlen módon raktározták, s később szinte elfelejtődött. 1997-ban azonban alapvető változás állt be a fényképtár sorsában, s úgy remélem hosszú távon biztonságos megoldást sikerült találni megőrzésére és felhasználására is. Ekkor a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára tartós letétben átvett 6445 db fotót, 1381 db negatívot és 2871 db diát. 2001-ben újabb képek átadására is sor került.

Az alapítót követően a tanítvány Cholnoky Jenő tett legtöbbet a gyűjtemény fejlesztése érdekében. Munkáját szinte lehetetlen teljes egészében felmérni, de néhány példával mégis illusztrálni lehet értékes tevékenységét. Cholnoky tudós mivolta mellett művészi hajlammal is megáldott egyéniség volt, aki festészettel is foglalkozott – még kolozsvári professzorsága idején rendezett kiállításai kulturális eseményszámba mentek, öregkori festményeinek tárlata pedig pontosan az érdi Magyar Földrajzi Múzeumból indult sikeres vándorútra az országban. Ez a művészi hajlam természetesen megnyilvánult a fényképezés során is. A festészet és fényképezés között szoros kapcsolatot érzett, s innen származott a fotózás iránti szenvedélyes szeretete. Ugyanakkor, mint jó tanár, felismerte a fényképek felbecsülhetetlen szerepét az egyetemi oktatásban, ill. a számára mindig fontos ismeretterjesztésben. A katalógust Ő készítette el, és nemcsak a rendszert dolgozta ki, hanem a munkát is személyesen végezte: keze írását őrzik a fényképek és a katalógus. Az előadásain elérendő nagyobb hatás kedvéért számos kivetítésre alkalmas diaképet saját kezűleg színezett ki. Önéletírásában kifejti ennek a munkának fontosságát, s mintegy indokolja miért végezte személyesen ezt az egyébként nem tudóst követelő munkát. Cholnoky Jenő első nagyjelentőségű fotóanyaga kínai utazásához kötődik, amikor mestere hatására és támogatásával nagy jelentőségű kutatásokat végzett, és a sok tudományos eredmény mellett – a technikai nehézségek ellenére – komoly fényképanyaggal érkezett haza. A második a Balatonhoz kapcsolódik. A Magyar Földrajzi Társaság szervezésében végül több mint harminc nagyalakú kötetben kiadott munka „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei” címet viseli. Ebben Cholnoky írta meg a tó hidrológiájáról, és a víz különböző tüneményeiről szóló részt. A munka során – de később is, lévén „balatoni ember” – sok fényképet készített a „magyar tenger” vidékéről. Későbbi külföldi útjai közül kiemelkedik az Egyesült Államok területén óceántól- óceánig, keletről nyugatra, majd visszafelé megtett jó két hónapos tanulmányútja, melyet az amerikai Földrajzi Társaság jubileuma alkalmával szerveztek földrajztudósoknak. Teleki Pállal együtt utazva hallgatták a helyi szakemberek – vezető előadó W. M. Davis volt – magyarázatait. Természetesen számos fényképet készített.

Cholnoky személye köti össze azt a három földrajzi jellegű fényképgyűjteményt, amelyről napjainkban tudomásunk van. Az egyik az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének tulajdonában van, melynek eddig katalogizált több mint tíz és félezer fényképből, negatívból és diából álló anyagát, mint fentebb említettem, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára tartós letétben vette át. Az intézmény munkatársai, elsősorban Varga Judit muzeológus, nemcsak a korszerű tárolási és állagvédelmi előírásoknak megfelelően (klimatizált raktár, savmentes tároló dobozokba és zacskókba történő csomagolás), az esetleges restaurálásra is lehetőséget teremtve gondozzák, és elvégezték az anyag egyenkénti nyilvántartását is, hanem a Múzeum helyzeténél fogva lehetőséget teremt a nyilvános felhasználásra. Legutóbb elkészült és a Folia Historica XXII. számában nyomtatásban is hozzáférhetővé vált az anyag egy részének, a Cholnoky fényképeknek 210 oldalas – húsz fényképpel díszített – katalógusa, mely Bognár Katalin munkáját dicséri.

A nyolcvanas években derült fény arra, hogy a budapesti Közgazdasági Egyetemen egy nagyobb fényképgyűjtemény kallódik. Kubassek János igazgató úr volt szíves utána járni, és a szakma számára megmentve, az érdi Magyar Földrajzi Múzeumba vinni az egyetem pincéjéből azt az anyagot, amelyről szakemberek megállapították, hogy eredetileg az egyetem Földrajzi Intézete fényképtárának része 3 volt. Valószínűleg a Teleki alapította Államtudományi Intézethez került korábban, aminek anyagát átvette a később alapított akadémiai kutató elődje, a Földrajzi Könyv- és Térképtár, s így maradhatott meg elfelejtve az egyetemen. Ezeknek a fotóknak is megoldott a tárolása, őrzése és feldolgozása, amit éppen a kezünkben tartott katalógus bizonyít a legékesebben.

A fényképgyűjtemények történetét azonban tovább kísérhetjük, egészen Erdélyig. Cholnoky Jenő ugyanis 1905-ben professzori kinevezést kapott a kolozsvári Ferenc József Egyetemre. A Földrajz Tanszéken akkor elhanyagolt állapotok uralkodtak, de a fiatal egyetemi tanár hatalmas energiával megkezdte az átszervezést. Új helyiségeket és berendezéseket szerzett, könyv- és térképtárat hozott létre szó szerint a semmiből, és természetesen fényképezett, fotógyűjteményt állított fel. Tulajdonképpen ugyanolyan olyan alapító munkát végzett itt, mint szeretve tisztelt professzora, Lóczy Lajos Pesten. De az alapításon kívül a gyarapításból is kivette részét. 1918-ig – amíg Kolozsvárott tanított – számos utazás és terepmunka során bejárta Erdély nagy részét, miközben jegyzetelt, rajzolt és fényképeket készített. Az így összegyűlt anyag jelentős része Kolozsváron maradt, de igen sok került a pesti egyetemre is, miután 15 évvel első pályázata után 1922-ben teljesült az álma, és kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetemre a földrajz tanárának. A Cholnoky képek története azonban még nem zárult le. Néhány évvel ezelőtt eddig ismeretlen – mondjuk inkább elfeledett – fényképekkel gyarapodott a magyar geográfia és fotózás története. Ekkor találták meg ugyanis a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Földrajzi Karának pincéjében, egy elfalazott átjáróban azt a néhány ezer fényképet, amelynek nagy része a békeidők tanúja és döntő mértékben Cholnoky Jenő felvételeit tartalmazza. Az anyag feldolgozását lelkes és elhivatott magyar egyetemi hallgatók és fiatal tanárok végzik elég mostoha körülmények között. Reménykedhetünk, hogy a megfelelő katalogizálás, rendszerezés után egyszer ez a három gyűjtemény, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a kolozsvári Egyetem földrajz tanszékeinek, valamint az érdi Magyar Földrajzi Múzeumnak a fényképei – melyek között Cholnoky Jenő munkássága jelenti a kapcsot – legalább virtuálisan egyesül a magyar földrajz nagy nyereségeként.

A fényképek tehát újra belekerültek, ill. bekerülnek majd a kulturális vérkeringésbe, nem holt anyagként rejtőzködnek, hanem minden kutató számára hozzáférhetők, tanulmányozhatók és kiadványokban felhasználhatók. Örömteli tény, hogy már eddig is több könyvben jelent meg illusztrációként a fényképtárak anyagából fotó, és újabbak megjelenése is várható. További lehetőség a bőséges anyag részeinek kiállításokon történő bemutatása, melyre első alkalommal éppen az alapító, Lóczy Lajos születésének 150-ik évfordulója alkalmából a Magyar Állami Földtani Intézetben, Lóczy utolsó munkahelyén kerül sor. Majd Cholnoky Jenő képeiből láthattunk nagyon szép válogatást az érdi Földrajzi Múzeumban. A fényképek megismertetésének, közkinccsé tételének további eszköze az anyag részeinek tematikus feldolgozása után a képekkel illusztrált könyvek kiadása. Ebben is a Földrajzi Múzeum jár elöl jó példával. 2002-ben jelent meg Kubassek János szerkesztésében „Cholnoky Jenő természetábrázoló művészete” (39 képpel az ELTE és a Földrajzi Múzeum gyűjteményéből), majd 2004- ben „A Kárpát-medence természeti értékei„ címmel könyv, a két gyűjteményből származó 114 fényképpel és a MÁFI 116 fotójával illusztrálva. Ugyancsak a Földrajzi Múzeum kiadványa ez a könyv – Puskás Katalin munkája –, amely az itt őrzött teljes anyag részletes és pontos katalógusát tartalmazza. A tájékozódást és a felhasználást a fényképeket készítők névmutatója, ill. a felvételek helynévmutatója segíti elő.

Geográfus számára a fényképezés szakmai szükséglet, amely elsősorban a tudományos közlemények és előadások szemléltetését szolgálja. A célirányos és rendszeres fényképezés eredménye – a gyűjtemény – pedig munkaeszközzé és idő múltán dokumentummá válik. Napjainkra elérkeztünk ehhez az állomáshoz; e gyűjtemények elsősorban dokumentumokká váltak, s mint ilyenek, a tudományos kutatás valóságos kincsesbányáját jelentik. Ezt a kincset azonban csak ilyen gondos munkával összeállított, igényes kivitelű kiadványok segítségével tudjuk kiaknázni.