Lóczy Lajos, a földrajz egyetemi tanára

Írta: Gábris Gyula

A kinevezés körülményei

Lóczy a tanár

Intézetfejlesztés

Az utódlás kérdése

Lóczy hatása a földrajzra

A kinevezés körülményei

A földrajz első magyarországi egyetemi tanára, HUNFALVY JÁNOS, 1870-ben nyert katedrát Pesten. Hunfalvy János korának kiemelkedő földrajztudósa volt; akadémikus, a Magyar Földrajzi Társaság alapítója és első elnöke, az 1887/88-as tanévben a budapesti Tudományegyetem rektora. Váratlan halála komoly űrt hagyott maga után, amelynek betöltése nem kis gondot okozott a geográfusoknak és az egyetem professzori karának. LÓCZY LAJOS egyetemi tanári kinevezése meglepetést kelthetett a kívülállók körében, de ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, a választás megalapozottnak tűnik. Két indíték is feltételezhető a kinevezéskor bizalmat szavazó döntéshozó professzorok részéről: Lóczy korábbi geográfiai jellegű tevékenységének ismerete, valamint a földrajz oktatásának új alapokra történő helyezésének szándéka.

Szakmai szempontból a bizalom mindenképpen előlegezett volt, mert Lóczy geológiai szakértelme és főként e tárgybeli irodalmi teljesítménye mellett a földrajzi jellegű munkássága akkor még eltörpült. A kinevezésben tükröződő tudományos bizalmat alapvetően belső-ázsiai utazásának eredményeivel érdemelte ki. A SZÉCHENYI BÉLA vezette expedíció tagjaként 1878 és 1880 között geográfiailag igen különböző területeket járt be: a trópusi éghajlatú Jávától (d. sz. 8o) az Egyenlítőt ismételten átszelve eljutott a mérsékeltövi monszun területekig, a szigorú telű Koreai-öbölig (é. sz. 40o). Tanulmányozta Ázsia legszárazabb sivatagját, hónapokig kutatott Kína hatalmas kiterjedésű löszvidékein, s felkapaszkodott a Keleti-Himalája örök hóval és jéggel borított vonulatai közé. Ez az utazás Lóczy Lajosnak olyan – többek közt földrajzi – iskolát jelentett, amilyenben akkor csak kivételesen részesedett egy-egy európai geológus vagy geográfus, magyar pedig rajta kívül senki.

A földrajz iránti érdeklődését, e tárgykörben is végzett megfigyeléseit még tanári kinevezése előtt is többszörösen bizonyította. Minthogy a Széchenyi-expedíció eredményeit összefoglaló nagy munkában a földrajzi részt Kreitner írta, Lóczy csak külön kiadványokban jelentethette meg temérdek idevágó megfigyelését. Kiemelendő a magyar földrajzi irodalom egyik nagy teljesítménye, a "Khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása" (1886), valamint a Földrajzi Közleményekben 1880-ban megjelent "Kukunor" és "Kelet Tibet" című előadások anyaga. Alaposabban visszatekintve azonban a Földtani Közlönyben és a Természetrajzi Füzetekben megtalálhatjuk múzeumi tisztviselő korában, még 1877-ban írt cikkeit – "A Biharhegység egy sajátos völgyalakjáról" ill. "A baráthegyi barlang és a benne talált őskori tárgyak leírása" címűeket –, amelyekben részben egy érdekes földrajzi, pontosabban geomorfológiai kérdésről, az epigenetikus völgyek keletkezéséről, részben pedig széleskörű érdeklődését mutatandó, régészeti megfigyeléseiről értekezett.

A második nyilvánvaló ok az volt, hogy a földrajznak külföldön már tapasztalható változását kívánták itthon is meghonosítani, s ezt a tudományok akkori szervezeti körülményei között csakis új szemléletű egyetemi tanár kinevezésétől remélhették.

Az egyetemes földrajzot művelő Hunfalvy a természetföldrajzot illetően Humboldt szintetizáló geográfiájának, az emberföldrajzban pedig Ritter történelmi és összehasonlító földrajzának követője volt, s az akkori időkben még lehetséges módon polihisztor és enciklopédista. Geográfiáját illetően úgy nyilatkozott, hogy "egyfelől a természettudományok fejlődését kell figyelemmel kísérnem s más felől a történelmi és társadalmi tudományokat sem hanyagolhatom el egészen, mert hiszen a földrajz e kétféle tudománykört mintegy összekapcsolja, mesgyéjöket áthidalja..." Hunfalvy – mint Ritter tanítványa – azonban elsősorban leíró földrajzot tanított, melynek fő problémaköre a természeti környezetnek az emberiség történetére gyakorolt hatása. Ez a geográfia azonban az új, természettudományos

alapokon álló földrajzzal szemben elvesztette tekintélyét, és ötven évvel kivirágzása után a XX. század elejére az iskolai földrajz szintjére süllyedt.

A 40 éves Lóczytól, előzőleg műegyetemi rendkívüli tanártól, az oknyomozó földrajz hazai meghonosítását, a természettudományos gondolkodás bevezetését és modern földrajzi szakemberek nevelését várták. A törekvéseket jól jellemzi az is, hogy néhány hazai tekintélyen kívül FERDINÁND RICHTHOFEN, a berlini egyetem világhírű tanára, a geográfia vezető, iskolateremtő alakja – akinek kínai kutatásai Lóczy előtt is ismertek, és követendőek voltak – ajánlotta Lóczyt a budapesti egyetem földrajzi tanszékére; s éppen azért, mert a kínai expedíció eredményei alapján ő tudta legjobban megítélni a pályázó szakmai alkalmasságát.

Az eddigiek összefoglalásaképpen érdemes a tanítvány és utód CHOLNOKY JENŐt idézni a kinevezést illetőleg: "Valóságos szerencse, a földrajzra nézve, hogy akkor ő került a tanszékre, mert abban az időben nem volt hazánkban egyetlen igazi geográfus sem. Külföldön akkor már Richthofen, Heim, és kortársai magasra emelték a geográfiát... s örülhettünk, hogy hozzájuk hasonló gondolkozású és képzettségű, velük legalábbis egyenrangú nagyságot nyerhettünk meg a földrajznak".

LÓCZY LAJOS tehát tanári kinevezést kap 1889. július 1.-től a tudományegyetemre, mint az összehasonlító és egyetemes földrajz rendes tanára. Az alábbiakban idézek néhány adatát a professzorok könyvéből:

Órái: Általános physikai földrajz

Leíró földrajz

A földrajz története

Eredeti fizetése 2500 frt, lakbér 400 frt.

Nyelvismerete: magyar, német, angol, francia, oláh, latin.

Lóczy a tanár

Lóczy tanári működését akkor értékelhetjük igazán, ha összehasonlítjuk elődjének és utódjának munkájával. Az Egyetem évente kinyomtatott hivatalos tanrendjéből vannak az alábbi adatok kigyűjtve.

HUNFALVY JÁNOS előadásaiból csak életének az utolsó két évéből vettem a példát, ami figyelembe véve az akkori szokásokat, vagyis az esetleg évről évre változó tematikákat, nem nyújthat teljes képet tanári működéséről – ez azonban ugyanúgy igaz a későbbiekben bemutatandó Lóczy előadásokra is – mégis bizonyos következtetések levonására ennyi a példa is alkalmas.

1886-87 II. félév

• Földrajz-történelem: hétfő, kedd, szerda, csütörtök 4-5-ig

• Némely városok földrajzi fekvéséről: péntek 4-5-ig

• Földrajzi gyakorlatok: kedd és csütörtök 3-4-ig

1887/88 I. félév

• Egyetemes összehasonlító földrajz: hétfő, kedd, szerda, csütörtök és pénteken 4-5-ig

• Földrajzi gyakorlatok kedd és csütörtök 3-4-ig

II. félév

• Egyetemes összehasonlító földrajz: hétfő, kedd, 10-11-ig

• Földrajzi gyakorlatok: szombat 10-12-ig

• Néprajz: szerda, csütörtök, péntek 10-11

1888/89 I. félév

• Magyarország földrajza: hétfő, kedd, szerda, csütörtök és péntek 4-5ig

• Az Alpok orográfája: csütörtök 4-5-ig

• Földrajzi gyakorlatok: kedd és csütörtök 3-4-ig

A II. félévben halála miatt nem hirdettek órákat.

Hunfalvy az egyetemes – természet- és társadalomtudományi, általános és regionális – földrajzot művelte, de beállítottságánál fogva inkább a leíró földrajzot tanította, s a geográfiának a történelemmel és a néprajzzal való kapcsolódását emelte ki, s keveset adott a gyakorlatokra.

LÓCZY LAJOS tanári működésének első évében még erősen alkalmazkodott elődjének kialakult rendjéhez (az első félévre hirdetett óráit – a kinevezést követő rövid időre tekintettel – még nem is osztották be időrendbe úgy, ahogyan ezt a szokás megkövetelte), de egy lényeges, jellemző változás máris megfigyelhető: Lóczy a gyakorlatok számát heti kettőről hatra emelte!

1889/90 I. félév

• Általános földrajz, heti 4 óra

• Az ázsiai kutatások története, heti 1 óra

• Európa leíró földrajza, heti 3 óra

• Földrajzi gyakorlatok, heti 6 óra

Sokkal több következtetést vonhatunk le tanári elveiről, oktatási koncepciójáról, tevékenységéről, ha az egy évvel későbbi tanévet veszünk szemügyre.

1894/95 I. félév

• Általános Földrajz II. folyam; Physikai földrajz: kedd, szerda 9-10-ig, csütörtök 9-11-ig

• Leíró földrajz; Magyarország és Ausztria: kedd, szerda 9-10-ig

• Földrajzi gyakorlatok kedd, szerda, csütörtök 11-1-ig (Lóczy Lajos és Kövesligethy Radó)

II. félév

• Általános földrajz II. folyam; Orográfia, a földkéreg tektonikája, a levegő és a víz hatása a föld felületén: csütörtök és péntek 10-11-ig, szombat 9-11-ig

• Leíró földrajz; Magyarország és Ausztria: csütörtök, péntek 9-10

• Földrajzi gyakorlatok: csütörtök, péntek, szombat 11-1-ig (Lóczy Lajos és Kövesligethy Radó)

• Kirándulások külön meghirdetett napokon.

Lóczy előadásainak fő vonalául az általános természeti – akkori szóhasználattal – fizikai földrajzot választotta (félévenként heti 3 órában), de azért a leíró földrajzot sem hanyagolta el, igaz óraszámát erősen lecsökkentette heti kettőre. Megtapasztalva, hogy előadásai – különösen az elsőévesek számára – nehezen érthetők, ezen úgy változtatott, hogy csak a másodéveseknek adott elő, de ehhez is megkövetelt bizonyos földrajzi előismereteket. Teljesen új elem a tanrendben a rendszeres kirándulások meghirdetése, ami napjainkig érő hagyomány megteremetése volt. Se szeri, se száma a kisebb-nagyobb kirándulásoknak az ország területén, amelyek során a természeti (fizikai) földrajz előadásokon ismertetett problémáit valóságos példákkal szemléltetve a terepen magyarázta. A kirándulásainak nagy híre támadt, és csapatostul jönnek a külföldi, pl. bécsi és boroszlói (Breslau-Wrocław) diákok is, akiket Lóczy vezetett, s magyarázott nekik.

Itt említendő meg az is, hogy a geográfus hallgatók soha nem volt nagy utazásokat tettek Lóczy csaknem 20 éves tanárkodása idején. Minden esztendőben hosszú, külföldi kirándulást szervezett (pl. Kijev–Moszkva–Szentpétervár–Helsingfors–Königsberg, ill. Róma–Nápoly–Messzina–Lipari és vissza Firenze–Bologna–Velence felé, ill. a legnagyobb út: Bukarest–Ogyessza–Batumi–Tbiliszi–Grúz-hadiút–Vlagyikavkaz–Ogyessza–Budapest). Cholnoky írja az alábbi jellemzést a tanulmányutat vezető Lóczyról, hogy "az úton folyton tanítványaival van, mindenre felhívja figyelmüket, és ugyanolyan harmadosztályú, kemény fapadon alszik, mint a diákok".

Lóczy kezdetben egyedül adta elő a geográfia teljes körét. Később magántanárokat nyert meg előadásokra a földrajz alább következő tárgyainak színvonalas oktatása érdekében: Kövesligethy Radó (csillagászati földrajz és a földkéreg fizikája), Anderkó Aurél (meteorológia), Steiner Lajos (földmágnesség), Thirring Gusztáv (demográfia), Cholnoky Jenő (leíró földrajz). Mindez lehetővé tette, hogy tovább koncentráljon kedvenc témáira: tanári működésének utolsó éveiben az általános (természeti) földrajzi előadások heti óraszáma már négyre emelkedett, a leíró földrajzé pedig maradt kettő.

1906/07 I. félév

• Általános földrajz II. folyam. (Előtanulmány: mathematikai és csillagászati földrajz) Oceanographia és hydrographia. Hetenkint 4 óra, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken d.e.10-11-ig. Dr. Lóczy Lajos ny. r. tanár. Régi országház, 2. sz. tanterem.

• Leíró földrajz; Afrika földrajza. Hetenkint 2 óra, csütörtök és péntek d.e. 9-10-ig. Ugyanazon tanár. Régi országház nagyterme.

• A vulkánokról. Hetenkint 1 óra, szerdán d.e. 9-10-ig.

• Földrajzi gyakorlatok, Littke Aurél tanársegédi teendőkkel megbízott segédkezésével. Hetenkint 4 óra. Minden nap d.e.11-1-ig, csoportok szerint. Földrajzi seminarium.

II. félév

• Általános földrajz II. folyam. Orographia, felszíni alakulások. Hetenkint 4 óra, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken d.e. 10-11-ig. Dr. Lóczy Lajos ny. r. tanár. Régi országház, 2. sz. tanterem.

• Leíró földrajz; Ausztrália és Polynésia. Hetenkint 2 óra, csütörtök és péntek d.e. 9-10-ig. Ugyanazon tanár. Régi országház nagyterme.

• A gleccserek. Hetenkint 1 óra, szerdán d.e. 9-10-ig.

• Földrajzi gyakorlatok. Littke Aurél tanársegédi teendőkkel megbízott segédkezésével. Hetenkint 4 óra. Minden nap d.e. 11-1-ig, csoportok szerint. Földrajzi seminarium.

Fontos változás a tanrendben, hogy a mai speciális kollégiumokhoz hasonlítható módon félévenként egy-egy különlegesen érdekes témát kiemelve külön előadást hirdetett. Tudjuk, hogy a Vezúv 1906. áprilisi kitörése után több hetet töltött megfigyelésekkel és térképezéssel a tűzhányón, s a következő tanévben már megjelent a tanrendben a vulkánokról szóló előadása heti egy órában. Ilyen jellegű a második félévre meghirdetett gleccserekről szóló kollégiuma is.

Egyetemi működésének nemzetközi elismertségét kiválóan bizonyítja, hogy 1906-ban Ferdinánd Richthofen halála utána a berlini Tudományegyetem tanári kara Lóczy Lajost kívánta a földrajzi tanszékre megnyerni.

Intézetfejlesztés

Lóczy sokat tevékenykedett az oktatás intézményrendszerének fejlesztése érdekében is, jóllehet bizonyos hivatalos elképzelések már léteztek, amelyeket követnie kellett, de tartalommal ezeket Ő töltötte meg. A nyolcvanas években az egyetemi oktatás javítását célzó javaslatot tett Eötvös és Trefort, akik a szemináriumok és tanszéki intézetek létesítését szorgalmazták. A megvalósítás azonban a tanárok elhatározásától, szervezőképességétől függött, s így 1887-ben még összesen csak 3 szeminárium van az egyetemen. 1888-ban Hunfalvy ugyan tervezi létrehozását, de sajnos ebben az évben meghal, és Lóczy csak 1891-ben váltja valóra a terveket.

Kis kitérőként érdemes röviden bemutatni az intézet és szeminárium sorsát. 1894-től Lóczy és Kövesligethy (a kozmográfia és a geofizika rendkívüli tanára) együtt vezetik. 1902-ben különválik a Földrajzi Intézet, és ettől 1908-ig Lóczy egyedüli igazgatója a szemináriumnak. 1908-13 között előbb KÖVESLIGETHY RADÓ, majd CZIRBUSZ GÉZA az igazgató. Ekkor a két tanár megegyezik, és formálisan kettéválik Földrajzi szemináriumra (Czirbusz), valamint Kozmográfiai és geofizikai szemináriumra (Kövesligethy). A támogatás összegét is megosztják: mindkét szeminárium 400-400 koronát kap.

Az intézet gyors fölvirágzása, a hallgatók számának folytonos növekedése Lóczy személyes érdeme. Nagyszerű szervezőképessége következtében a támogatók megszerzése jól haladt. Különösen kítűnt Semsey Andor, aki bőkezűen szerezte be a folyóiratokat és könyveket a könyvtár számára, mert minden erőfeszítés ellenére csak kevés dotáció jutott erre. Cholnoky azt írja: az intézetet “drága műszerekkel, könyvekkel, folyóiratokkal és térképekkel felszerelvén, Közép-Európa egyik legszebb geográfiai tanszékévé fejlesztette.” Az ELTE levéltárának átnézése alapján jól bizonyítható az a megjegyzése is, hogy "alig volt olyan nap, hogy a Földrajzi Intézetből valami kérés vagy beadvány ne ment volna a Miniszterhez, a Karhoz vagy egyéb hatóságokhoz.”

Az alábbi felsorolás ízelítőt ad Lóczynak a Kar számára írt leveleinek témáiról:

• Tanári jelentések (évente)

• Intézeti számadások (évente)

• A földrajzi szeminárium szükségletei

• A kirándulások segélyezése

• Gyakorlatokra, tancélokra utalvány 400 frt.

• Szemináriumi folyóiratok segélyezése

• Beruházási összeg 2600 frt.

• Tanulmányút: Konstatinápoly, Románia, Szerbia (1899/1900-es tanév)

• Asszisztensi és gyakornoki állásra 800 korona.

• Könyvtárnak 2000 korona

• Földrajzi Intézet áthelyezése ügyében

• Leküldi azon hallgatók listáját, akiknek megtagadja az aláírást

Az 1908/09. évben:

• A Földtani Intézet igazgatójává történt kinevezéséről,

• Lemond rendes tanári működéséről,

• Kéri egyetemi tanári címének nyilvántartását és használatának engedélyezését. Ennek eredményeképpen előadásokat tarthat (amire szükség is volt, hiszen utódát csak 1910-ben nevezték ki), de ülésre, szigorlatra nem hívható meg.

• Köszönő iratot kap.

Külön említésre érdemes, hogy Lóczy alapította meg az egyetemi intézet fényképtárát, azt a páratlan fotódokumentációt, melynek első képei tőle származnak. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának még korántsem befejezett legújabb feldolgozása szerint – amelyért itt is köszönetet mondok – a gyűjtemény több mint tíz és félezer képéből mintegy 1000 darabot számlál Lóczy fényképészeti hagyatéka. Ez az anyag képezi alapját annak a válogatásnak, amelyet a mai nap délutánján a Magyar Állami Földtani Intézet épületében megnyíló kiállítás a nyilvánosság elé tár.

Az utódlás kérdése

Az 1908-ban CHOLNOKY JENŐ és CZIRBUSZ GÉZA egyaránt pályáznak a földrajzi tanszékre. Az eredmény az 1910/11-es tanév irataiból tűnik ki, ahol megtalálható Czirbusz Géza egyetemi tanári kinevezése, majd rögtön ezután első bejelentése, hogy az antropogeográfiát nem heti 5, hanem 3 órában tarja meg.

1910/11 II. félév

• Általános földrajz, I. évfolyam. Mathematikai földrajz. Hetenként 4 óra. Szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton 10-11-ig. Dr. Kövesligethy Radó ny. r. tanár. Régi műegyetem II. emelet.

• Geophysikai gyakorlatok, önálló kutatásokhoz való útmutatással (Haladottabbak számára). Hetenként 2 óra. Csütörtökön és szombaton 12-1-ig. Ugynazon tanár, ugyanott.

• Földrajzi gyakorlatok. Dr. Littke Aurél és dr. Schwalm Amadé assistensek segédkezésével. Hetenként 4 óra. Csoportonként, később meghatározandó időben. Ugyanazon tanár. A földrajzi intézetben.

• Európa gazdasági és kulturális geographiája. Hetenként 5 óra. Hétfőn, kedden, szerdán, pénteken és szombaton 9-10-ig. Dr. Czirbusz Géza ny. r. tanár. Később meghatározandó tanterem.

• Anthropogeográfia. Hetenként 5 óra. Hétfőn, kedden, szerdán, pénteken és szombaton 11-12-ig. Ugyanazon tanár, ugyanott.

• Meteorológia. (Folytatás) Hetenként 2 óra. Szombaton 11-1-ig. Dr. Anderkó Aurél magántanár. Régi országház, 2. sz. tanterem.

1911/12 I. félév

• Mathematikai földrajz. Egy évfolyam. Hetenként 4 óra. Kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken 11-12-ig. Dr. Kövesligethy Radó ny. r. tanár. XIV. sz. tanterem.

• Bevezető a felsőbb mennyiségtanba geographusok számára. Hetenként 2 óra. Kedden 10-11-ig és csütörtökön 12-1-ig. Ugyanezen tanár, ugyanott.

• A magyar birodalom physicai, politikai és gazdasági leírása. Hetenként 4 óra. Hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton 9-10-ig. Dr. Czirbusz Géza ny. r. tanár. II. sz. tanterem.

• Amerika politikai, phys., társadalmi és gazdasági leírása. Hetenként 3 óra. Kedden 9-10-ig, csütörtökön 10-11-ig, szombaton 11-12-ig. Dr. Czirbusz Géza ny. r. tanár. Ugyanezen tanár, ugyanott. A kereskedelmi tanárjelöltekre kötelező előadás.

• Földrajzi seminariumi gyakorlatok. Hetenként 4 óra. Kezdők számára pénteken és szombaton 4-6-ig. Haladók számára csütörtökön 9-10-ig, 4-6-ig, és pénteken 11-12-ig. Dr. Kövesligethy Radó ny. r. tanár, seminariumi igazgató, dr. Czirbusz Géza ny. r. tanár, seminariumi vezető-tanár, dr. Littke Aurél és dr. Schwalm Amadé tanársegédek segédkezésével. Földrajzi seminarium.

• Meteorológia. Hetenként 2 óra. Később meghatározandó időben. Dr. Anderkó Aurél magántanár. II. sz. tanterem.

Az egyetemi katedrán tanítványa – Cholnoky Jenő – helyett az emberföldrajzi irányzatot zászlajára tűző Czirbusz Géza követte, s oktatott tíz évig. Czirbusz teljesen más elvek szerint tanította a földrajzot, mint Lóczy; kiküszöbölt a földrajzból minden természetrajzi, különösen geológiai alapot, és ellenségesen fordult Lóczy kiforrott földrajzi tudományos és oktatási rendszere ellen. A fizikai földrajzot ekkor Kövesligethy Radó egyedül tanította, Czirbusz a klasszikus leíró földrajzot adta elő. A Lóczy-féle általános (természeti) földrajzzal szembeállított, és újdonságnak beállított antropogeográfiát viszont csak egyik félévben állította tanrendbe. A gyakorlatok óraszáma csökkent és az is megoszlott a két tanár között. Természetes, hogy ezért nagy ellenérzés alakult ki Czirbusz egyoldalú, beszűkült tanári működésével szemben, és az a tíz év, amit a katedrán töltött, visszhangtalanul múlt el a szakma számára. A legúlyosabb gondot azoban az jelentette, hogy évekig diszkreditálta a földrajz társadalomtudományi részét, aminek a helyzete, megítélése csak Mendöl Tibor akadémikusságig ívelő pályafutása során változott meg a század közepére.

Lóczy hatása a földrajzra

A tanítvány, Cholnoky Jenő értékelése 1920-ban így hangzott: "Meghonosította a geográfiában is azt a szigorú kritikát, amit geológusként megszokott. Mindig az eredeti dokumentumokra, a szigorú észleletekre fektette a fősúlyt, s véget vetett azoknak a levegőbe épített spekulációknak, amelyek a geográfiát előtte annyira ellepték, és hitelét annyira rontották Az okok és okozatok összefüggéseit keresve a természettudományos gondolkodást vezette be tudományunkba”.

Lóczy földrajz tanári működésének idején a földrajz történelmi jellegű tudományból természettudománnyá válik, mégpedig olyan természettudománnyá, amely Richthofen munkásságát követően geomorfológiaként születik újjá. A Lóczy tanította richthofeni szellemű geomorfológia a későbbi geomorfológiától elsősorban abban különbözött, hogy sokkal erősebben támaszkodott a belső erők szerepét hangsúlyozó, a kéreg szerkezetét feltáró geológiára, mint a külső erők hatását, befolyását magyarázó éghajlattanra. Lóczy, szemléletének megfelően, így válik a később geológizáló geomorfológiának nevezett irányzat talán európaszerte legnagyobb képviselőjévé, aki – indíttatásának megfelelően – kutatásainak végső célját abban látja, hogy a geomorfológia segít a geológiai folyamatok magyarázatában. Ennek az iskolának – nyugodtan mondhatjuk – nem lehetett tagja az, aki nem szerzett teljes geológiai képzettséget. Kiemelkedő példaképpen emlékezzünk Princz Gyulára, akinek Lóczy – miután az akkor elsőéves hallgató kijelentette, hogy a földrajz egyetemi tanára kíván lenni – komoly geológiai tanulmányokat ajánl és ír elő, majd doktori disszertációja témájául őslénytani feladatot ad.

Lóczy – részben az egyetemi oktatás kötelességéből indíttatva – tanítja a leíró földrajzot, de előbbrevalónak tartja az általánost, mivel véleménye alapján ebben lehet eljutni törvényszerűségek megállapításához. E szerint az elemző terepi kutatás gyarapítja az általános földrajz ismeretkörét, s egyben szembeállítja a szabad természetben dolgozót a leíró földrajz szobatudósával. Kitűnő példaként szolgált erre maga Lóczy Lajos, aki a kiváló tanítványokat, az új, alkotó szellemű nemzedéket nem elsősorban az előadásaival, hanem inkább a szemináriumokkal, de főleg a terepen, a kirándulásokkal nevelte.

Fontos eleme ennek a Lóczy-féle geográfiának az is, hogy az ok-okozati összefüggéseket, az egymásrahatásokat állítja a kutatás központjába és hangsúlyozza, hogy különösképpen a kölcsönhatások tanulmányozása teszi lehetővé a földrajz elhatárolását azoktól a földtudományoktól, amelyekkel egyébként van közös vizsgálati tárgya.

A geomorfológia földrajzban kivívott uralkodó szerepe akkor együtt járt azzal, hogy ez az ágazat szépen kifejlődött, s ezzel kapcsolatosan a geológiával szemben fokozatosan önállóbbá, és sokkal földrajzibb jellegűvé vált. A felszínalaktan további átalakulását, megújulását – még Lóczy idejében – az amerikai Davis századfordulón alkotott ciklustana, a földfelszín fejlődésének első szintetikus magyarázata jelenti. Lóczy nagyhatású magyarországi iskolájának szerves – nem tételes, hanem személetbeli – továbbélését bizonyítja, hogy az őt egy évtizeddel az egyetemi katedrán követő, s szintén iskolateremtő Cholnoky davisi alapokon álló morfológiája ismételten világszínvonalú összegzés.