SZÉKELY ANDRÁS HATVAN ÉVES

Írta: Gábris Gyula - Molnár Katalin

Egy húszéves tanárjelölt a Muzsla lábánál szőlőt érlelő dombok alatt megbúvó nagyközség-kisváros középiskolájába érkezik. Másnak Pásztó talán a világ vége, de ő itt életre szóló indítást kap. Meghatározó élményt jelentenek az első mátrai kirándulások, az ismerkedés a környékkel. ahol megpróbálja felfedezni a valóságban is – először saját maga számára – mindazt, amit az egyetemen nagyhírű professzorai (pl. KÉZ ANDOR) előadásaiból, vagy a könyvek lapjairól megismert. Tudásban és tapasztalatokban bővülve már az ismeretlen vonzza: a szakszerűen alig kutatott környékbeli területek megoldatlan földrajzi kérdései izgatják, és első kísérletként belevág a Zagyva-völgy geomorfológiájának feldolgozásába. Az akarat, a vállalkozás, a lobogó lelkesedés hevíti-feszíti, hogy heti 26 – 34 órás tanítás után – a földrajz mellett szinte minden tárgyat oktat – rendszeresen terepi kutatómunkát végezzen. Ezek a belső tulajdonságok, a Mátra és környékének természetföldrajzi kérdései és pásztói középiskolásként megismert felesége kísérik és meghatározzák életét.

1952-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajzi Intézetébe kerülő tanársegéd hatalmas tettvággyal és munkabírással kezdi felsőoktatási pályáját. 1954 és 1957 között BULLA BÉLA aspiránsaként a Mátra, a Tarna- és az Ipoly-völgy geomorfológiáját kutatta, az akkor meghonosodó új szemlélettel és új módszerekkel, amelyek gyakorlati kidolgozásához, az alkalmazás próbakövén történő csiszolásához, megalkotásához néhány kor- és pályatársához hasonlóan maga is nagymértékben hozzájárult. Mátrai kutatásait a Nógrádi-medencére kiterjesztve készítette el a „Mátra és környezetének kialakulása és felszíni formái" c. kandidátusi értekezését (1960), amelyet 1961-ben védett meg. és a következő tanévtől egyetemi docensként folytatta tudományos és oktatói tevékenységét.

Napjainkban, a pedagógus munkáját nem túl magas piedesztálra helyező évtizedekben sem vitatja senki: egy-egy tanár órái, előadásai, mércét adó követelményrendszere alapvető hatású lehet tanítványai szemléletére, pályaválasztására, sőt életvezetésére is. E gondolatok jegyében köszöntjük SZÉKELY tanár urat mindazok nevében, akiket szuggesztív előadásai életre szólóan a természetföldrajzhoz kötöttek. Felejthetetlen előadásaiban szerencsésen ötvöződött az okfejtő magyarázat a könnyed utazási élmények „becsempészésével". A Dinaridák láncait megismerve pillantottunk be a szkipetárok vendégmarasztaló szokásaiba, s az Appenninek vulkánjait végiglátogatva szinte izzott lábunk alatt az Etna. ahogy képzeletben a forró lávamezőn kísértük. Egy-egy előadáson oldalakat teleírtunk a regionális természetföldrajzi jegyzetet képviselő „útikönyvbe": mert ezeken az órákon szinte bejártuk a Földet, megkedveltük a valóságban talán barátságtalan, rideg tundraövezetet; felfedező utakra kísértük a sarkvidéki lemminget és játszva ismertük meg a felszínformálódás övezetekre jellemző típusait. A Bevezetés a földrajz alapjaiba tárgytól kezdve szinte minden természetföldrajzi alaptárgyat tanít. Így regionális és általános természetföldrajzot (ezen belül főleg geomorfológiát) és szakszemináriumokat is vezet. Vizsgaidőszakban aztán hirtelen visszaérkeztünk utazásainkból az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékére, mert azt senki sem vitatta: SZÉKELY tanár úr vizsgáin tudásunk „hézagjai” garantáltan napvilágra kerültek.

A vizsgáztatás tízedik órájában is olyan lelkesedéssel és intenzitással „érdeklődött", ahogy képes volt pl. kiránduláson 1—2 órán keresztül is megállás nélkül magyarázni a szemünk előtt kitáruló felszínformák kialakulását. Volt és jelenlegi tanítványai nevében megköszönjük a terepgyakorlatok, kirándulások évtizedekre megmaradó élményét is. Aligha vitatja bárki, hogy

szakmai hozzáértésén túl szemléleti sokoldalúságát is adta azoknak a földrajzosoknak, akik TDK dolgozatukat, diplomamunkájukat, egyetemi doktori dolgozatukat az ő irányításával Írták.

A Mátrából a Kárpátok megismerésére indult. Az 50-es években Csehszlovákia és Románia területén végez geomorfológiai megfigyeléseket, majd Európa hegységei következnek: az Alpok, a Balkán vonulatai, az Appenninek és a Német-rögvidék. Ezek a tapasztalatok mind hozzájárulnak a hazai kutatások előbbre viteléhez. Újabb módszerek, más szemlélet, változó megközelítési mód, kérdésfeltevés serkentik, érlelik, fejlesztik munkáját, amelyben ugyanakkor hatalmas összehasonlító anyag halmozódott fel.

A 80-as évek új korszakot hoznak – változatlan energiával – sokszor még nagyobb erőfeszítést kívánó utakra indul. Japán vulkánjai, Vietnam őserdei, Kuba karsztvidékei, Mongólia hegyei és sivatagjai, Mexikó és Kelet-Afrika óriási tűzhányói jelzik azt a kitágult világot, széles horizontot, amibe terepbejárása illeszthető.

Szakirodalmi munkásságából hadd emeljünk ki ebből az időből csupán egyet: olyan alkotást, amely hézagpótló, alapos szakmai ismereteket foglal össze, és hasonlóan az Európáról irt nagylélegzetű, alapos munkához, „közönségsikert" is aratott. Ez a Szovjetunió természetföldrajzi jellemzése, gondosan, a részletekben is jól eligazítóan és ugyanakkor könnyeden, olvasmányosan megírt összefoglalása a kontinensnyi ország természeti viszonyainak. A kutatók és a vizsgára készülő diákokon kívül a földrajz iránt érdeklődök is gyakran lapozzák, forgatják ezt az igazán vaskos kötetet.

Aki a földrajzosok világában jártas, az majdnem minden hónapban látja egy-egy előadásának hirdetését, vagy személyesen találkozik vele a földrajzos héten, földtudományi napokon. Földrajzi-közművelődési tevékenysége mindannyiunk közös ügyét szolgálja. Már-már aggódva gondolunk azonban arra, hogy ez az önmagát nem kímélő – bár a földrajzosoknak számtalan előnnyel járó – életmód meddig tartható. Ezért ismételten kívánunk jó egészséget, hogy még sokáig kísérhessük kedves tanárunkat – legalább képzeletben – felfedező útjaira, s hogy az eddigiekhez hasonlóan az elkövetkezendő időkben is segítse a földrajzos nemzedékek nevelését, szemlélete formálódását.