CHOLNOKY JENŐ RÖVID ÉLETRAJZA

Írta: Gábris Gyula

Rövid életrajz

Cholnoky Jenő kínai utazása 1896-1898 között

Válogatás műveiből 

Cholnoky Jenő (1870-1950) alapképzettsége szerint mérnök volt, de Lóczy Lajos hatására a természeti földrajz felé fordult, ahol jól kamatoztathatta műszaki ismereteit is. Később saját maga írta, hogy a “mérnöki tudás a geográfiában megbecsülhetetlen”, mert e nélkül “különösen természeti földrajzi tanulmányokat alig lehet végezni”. Kutató munkájának első nagyszabású eredményei a Balaton tudományos tanulmányozásához kapcsolódnak. Egzakt (fizikai) módszerekkel dolgozva ma is helytálló magyarázatát adta a tó vízszintváltozásainak, az állóhullámok jelenéségének, a víz színtüneményeinek, valamint a jég mechanizmusának. 

Legkedvesebb munkaterülete azonban a geomorfológia volt: a felszínalaktan csaknem minden ágában jelentőset alkotott, miközben elsőként állított fel felszínfejlődési modelleket (magyarázatokat) a Kárpát-medence különböző tájairól. Kiemelkedő a folyóvízi erózió kutatása terén elért több eredménye: a folyók szakaszjellegének meghatározása, a teraszképződés magyarázata, a Duna és mellékfolyói teraszrendszerének első szintézise. Az Alföld tudományos kutatásának programja keretében alkotta meg a futóhomok mozgásának törvényeiről szóló alapvető írását, és nevéhez fűződik a felső pliocén kori defláció szerepének felismerése a hazai tájak kialakulásában. Nemzetközi viszonylatban is az elsők között magyarázta a fagypoligonok képződésének mechanizmusát. Jelentőset alkotott a lejtők, a lejtős folyamatok (suvadások) kutatásában, s kiemelkedő a karsztmorfológiai munkássága is. Szerteágazó kutató és oktató munkájának gyümölcse az első magyar nyelven írt geomorfológia könyv. A XIX. század végi kínai utazása alapján (egyetemi) geográfusaink között egyike az utolsó explorátoroknak. 

Ötvenhárom nagyobb munkája (könyv) mellett 160-nál több szakcikket írt. Az egyetemi hallgatók száma az Ő professzorsága idején volt a legmagasabb a földrajz szakon az első 130 év alatt. Számos nemzetközi földrajzi kongresszuson vett részt előadásokkal; az angol Földrajzi Társaság is tiszteleti tagjául választotta. Cholnoky Jenő szellemi hagyatéka a magyar földrajz talán legsokoldalúbb, leggazdagabb részét képezi. 

A magyar geográfia egyik kiemelkedő alakja, Cholnoky Jenő, kétségkívül a szakma legszínesebb egyénisége volt. Hatalmas, enciklopédikus műveltsége túl a geográfia csaknem minden ágán, kiterjedt a történelem, a néprajz mellett bizonyos mértékig a természettudományokra, sőt – eredeti végzettsége alapján – a műszaki tudományokra is. Mindezeken túl a szavak, a toll és az ecset mestere, művészi vénával megáldott művelője is volt. Különös kapcsolatteremtő érzéke vezette a hazai társadalmi életben, amikor mintegy tucatnyi tudományos vagy népszerű társaság vezető tisztségviselője, igen gyakran elnöki pozíciót betöltő vezetője volt. 

Cholnoky oktatói tevékenysége döntő mértékben a budapesti egyetem Földrajzi Intézetéhez kapcsolódik. 1894 őszén került a Szerb utcában levő Intézetbe Lóczy Lajos mellé asszisztensnek (tanársegédnek). Kínai utazásáról hazatérve 1899-ben adjunktusi kinevezést kapott, majd habilitálva magántanár lett. A kolozsvári Ferenc József Egyetem megüresedett Egyetemes Földrajz Tanszékére benyújtott pályázatát elfogadva, 1905 elején egyetemi tanári kinevezést kapott Erdélyben. 1908-ben, Lóczy távozásakor ugyan megpróbált visszakerülni Pestre, de végül Czirbusz Géza nyerte el tanszéket. A vesztes világháború eredményeképpen Kolozsvárra bevonuló románok 1919 októberében kiutasították. Jóllehet 1920-tól már oktatott, hivatalosan mégis csak 1922-ben foglalta el Lóczy valódi örököseként a budapesti Pázmány Péter Egyetemen a földrajzi katedrát, ahonnan 1940-ben, hetven éves korában vonult nyugdíjba. Összesen tehát 46 évig tanított a felsőoktatásban, s ebből 30 évet a budapesti egyetemen. 

Az egyetemi tudományos előadásai generációkkal ismertették meg a földrajzot, és nemcsak a szakmai közönséggel, a földrajzos hallgatókkal. A hatvanas évek végén még találkoztam olyan idős körzeti orvossal, aki élvezettel mesélt arról, hogy egyetemista korában orvostanhallgató létére felvette Cholnoky óráit, melyeknek szorgalmas látogatói voltak a 

medikusok, a mérnök- és jogászhallgatók is. Az Uránia moziban vasárnap délelőttönként tartott, vetített képekkel illusztrált előadásai társadalmi esemény számba mentek. Élvezetes stílusban megírt, de a tudományos ismeretterjesztés szigorú feltételeinek is megfelelő könyvei bestsellerként minden művelt ember könyvtárában megtalálhatók voltak. 

Cholnoky Jenő kínai utazása 1896-1898 között

Geográfus számára az utazás, földrajzi ismeretek személyes megtapasztalása életszükséglet. Különösen ez volt a XIX. sz. végén, de még a XX. sz. első felében is, amikor sokkal nehezebben lehetett információkat szerezni közelebbi, hát még távolabbi világokról. Természetesen vonatkozott ez az akkori magyar geográfusokra is. Példaképpen Lóczy Lajost vehetjük, aki Széchenyi Béla több éves kelet-ázsiai expedíciójának tagjaként beírta a nevét a földrajzi felfedezők nagykönyvébe. Legkedvesebb tanítványa, Cholnoky Jenő, miután tanársegédje, majd adjunktusa lett a pesti Egyetem Földrajz tanszékén, hasonló babérokra vágyott. Lóczy ösztönzésére ő is Kelet-Ázsiát választotta, mint olyan terültet, amely egyre jobban vonzotta az európaiakat, s ugyanakkor nagyon kevés ismeretük volt ezekről a vidékekről. A klasszikus kínai tudományosság akkor már gyenge lábakon állott, modern tudományról pedig még nem lehetett beszélni. Mestere útvonal javaslatot is tett, sőt kutatási programmal is ellátta. Elsősorban vízföldrajzi és geomorfológiai (felszínalaktani) kérdések megoldására buzdította, hiszen eredeti képzettségét tekintve vízmérnök volt, és földrajzi kutatásai kezdettől a geomorfológiára irányultak; kínai tapasztalatai is segítették abban, hogy később a hazai felszínalaktan kiemelkedő személyiségévé, fontos irányzatának megalapítójává váljék. Sajnos neki nem jutott magas pártfogó, aki költségeit biztosította volna, így Cholnoky – mintegy 1500 forinttal a zsebében – küzdelmekkel teli vándorútra kelt 1896. december 3.-án Triesztből, s az Aden – Bombay – Colombo – Szingapur – Hong Kong útvonalon érkezett Sanghaiba. 

Annak ellenére, hogy útja során állandóan pénzzavarral küzdött – többször kénytelen volt kölcsönt felvenni, vagy földtani ismereteit kihasználva szakértői munkát vállalni több-kevesebb fizetésért – valamint rendszeresen időrabló huzavonába keveredett a kínai bürokráciával, igen nagy utat tett meg, melynek során Kína ÉK-i részének változatos tájait ismerhette meg, és nagyszerű leírásokat valamint fényképeket, rajzokat készített. Megismerte a két legnagyobb folyó – a Jang-ce-kiang és a Hoang-ho – alsó szakaszának földrajzi viszonyait, különleges természeti jelenségeit. Tanulmányozta a deltavidék állapotát, az árvizek kérdéseit. A Sárga-folyó szabályozása pedig sok hasonlóságot, s ugyanakkor néhány lényeges különbséget is mutatott a Tisza természeti viszonyaihoz képest. A Góbi pereméig jutva megvizsgálta a mongol puszták homokformáit és fontos megfigyeléseket tett a homokmozgás törvényszerűségeiről. Az ún. lösztartományokra jellemző löszképződést és a löszkőzet tulajdonságait is alaposan tanulmányozta. Mandzsúriába is eljutott kerülő úton – Nagaszaki és Vlagyivosztok érintésével hajón – ahol az aranybányászatban hasznosította ásványtani és geomorfológiai ismereteit, megteremtve továbbutazásának anyagi feltételeit. 

Széles érdeklődési körének megfelelően Cholnokyt a szűkebb értelemben vett földrajzon kívül érdekelte a kínai építészet, a közlekedés hagyományos formái, a csatornarendszer és működése, a településviszonyok – összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy minden, ami az ember és a táj kapcsolatát jelentette. Igen részletes és éppolyan szakszerű, mint – mondhatjuk – művészi rajzokkal illusztrált naplót vezetett. Kocsival, hajóval megtett útjain kívül sokat járt terepen – kb. 6000 km-t tett meg gyalog a naplója szerint – amikor részletes helyszíni megfigyeléseit végezte. 

Érdekes megnézni, hogy Cholnoky élete végén mit tartott maradandónak kínai utazásának eredményei közük: 

A Cien-tang-kiáng folyó torkolatában és a Hang-csou-öbölben jelentkező özönárról, vagyis átbukó hullámmal berohanó dagályról először készített fényképeket s ismertette a jelenség lényegét, valamint az ellene való védekezést az öböl északi és déli partján. 

Kimutatta a Hoang-ho óriási (a Földünkön ismert legnagyobb méretű) törmelékkúpját, azt, hogy a folyó ezért változtatja elég gyakran futását, elképzelhetetlen nagy károkat okozva a Kínai-alföldön. 

A mongol puszták természeti és társadalmi viszonyainak tanulmányozása alapján nagyhatású elméletet dolgozott ki az eurázsiai népvándorlások eredetének, okainak magyarázatára. 

Kimutatta, hogy a Huai-hegység a Kuen-lün-hegység legkeletibb tagja, ezzel végződik el a Sárga-tenger partján Földünk egyik legóriásibb hegylánca. 

Vlagyivosztoktól kezdve egészen Szingapurig sikerült több szakaszon meghatározni egy óriási tengeri szinlőt, amelyet az orosz Obrucsev is kimutatott az Ohotszki-tenger partján. Ez Kelet-Ázsia partvidékének általános megemelkedését tanúsítja a pliocén-pleisztocén korban. 

Fölfedezte a nagy kiterjedésű mandzsúriai bazalt-fennsíkot, amely körülbelül akkora, mint a mi Alföldünk. 

Érdekességként megemlíthető egy nem földrajzi jellegű észrevétele, hogy a kínai építőművészet a bambuszból, mint építőanyagból származik. Ez az építőanyag ugyanis másfajta kötéseket kíván, mint a fa: nem lehet csapolni, lapolni és beereszteni. 

Tanulmányútjának eredményeit földrajzi szaklapokban (pl. Földrajzi Közlemények, A Földgömb, stb.), ismeretterjesztő újságcikkekben, folyóiratokban közölte. Kínai élményeiről népszerű formában „A sárkányok országából” című két kötetes munkájában számol be. Talán a legnagyobb hatással mégis egyetemi és Földrajzi Társasági előadásai voltak, hiszen évtizedeken keresztül hallgathatták, és tanulhatták nézeteit, eredményeit azok, akik aztán – mint tanárok – egy felnövekvő nemzedéknek adhatták tovább Cholnoky világlátását.

Válogatás műveiből 

Nagyobb tudományos művek (könyvek): 

  • A Balaton limnológiája. – A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet, III. rész. Magyar Földrajzi Társaság kiadványa, Budapest, 1897 

  • A Balaton színtüneményei. A Balaton jege. – Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet, V. rész, Magyar Földrajzi Társaság kiadványa, Budapest, 1904 

  • A Balaton hidrográfiája. – Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet, II. rész, Magyar Földrajzi Társaság kiadványa, Budapest, 1918 

  • Általános földrajz I-III. – A Danubia kiadása, Pécs 251 p. 1923 

  • A földfelszín formáinak ismerete (Morfológia). – Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1926 

Ismeretterjesztő könyvek 

  • A Föld és élete (világrészek, országok, emberek) I-VI. – Franklin Kiadó, Budapest 

  • A csillagoktól a tengerfenékig I-IV. – Franklin Kiadó, Budapest 

A Föld titkai sorozat – Singer és Wolfner Irodalmi Intézet RT. Budapest 

  • A napsugár diadala 

  • A jégvilág 

  • Az ember drámája 

  • Az egyenlítőtől a sarkvidékig 

  • A tenger 

  • A Föld megismerésének története 

A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban megjelent könyvek: 

  • Afrika I-II. 

  • A sárkányok országából I-II. 

  • A sivatag 

  • A Földközi-tenger 

  • Balaton 

  • Égen, földön 

  • Erdélyi képek 

Értekezések, folyóiratcikkek 

  • A futóhomok mozgásának törvényei. – Földtani Közlöny XXXII. pp. 6-38. 1902 

  • A Tiszameder helyváltozásai. – Földrajzi Közlemények XXXV. pp. 381-405; 425-445. 1907 

  • Az Alföld felszíne. – Földrajzi Közlemények XXXVIII. pp. 413-436. 1910 

  • Előzetes jelentés karszt-tanulmányaimról. – Földrajzi Közlemények XLIV. 1916. 

  • Néhány vonás az Erdélyi-medence földrajzi képéhez. – Földrajzi Közlemények L. pp. 107-122. 1922. 

  • A folyóvölgyekről. – MTA Mathematicai és Természettudományi Értesítő, pp. 101-108. 1925 

  • Davis és a modern morfológia. – Földrajzi Közlemények LVIII. pp. 49-53. 1930 

  • A lejtőkről. – Földrajzi Közlemények LXVII. pp. 1-12. 1939